Unalmasabban nem is születhetnek titokzatosnak tűnő klubok: 1954-ben a Benelux-államok néhány szorongó polgára, vezető politikusok és iparmágnások aggódni kezdtek, hogy a második világháborúban kivéreztetett, aztán a Marshall-terv lélegeztetőgépére kapcsolt Nyugat-Európa talán már mégsem szereti annyira az Egyesült Államokat, és lelazulhat a transzatlanti együttműködés.
Egybegyűjtötték tehát május 29. és 31. között a világ globalistáit a Nederijn völgyének egy lapos városkájába, Oosterbeekbe, az egyébként egyáltalán nem is drága Hotel de Bilderbergbe, hogy a sajtó, az egyetemi világ, a politika és a gazdaság vezetői
informális és egy egészen kicsit sem publikus beszélgetéseken sínre tehessék a nyugati világot.
Megszületett tehát a Bilderberg-csoport, és azóta – kivéve a pandémia két esztendejét – 1954 óta minden évben ülésezik.
A tanácskozások köré pedig legendák és összeesküvés-elméletek szövődtek a hosszú évtizedek alatt.
A csoport idén is egybegyűlt, most, 68. alkalommal Washingtonban (amely kétségtelenül kevésbé háttérhatalmi helyszín, mint a 2019-es találkahely, a svájci Montreux), június 2-5. között. A találkozón a kezdetek óta a Chatham House-szabály uralkodik, azaz a világ meghívott vezetői szabadon felhasználhatják az ott megszerzett információt, de még nekik sem szabad elmondani mellé, hogy azt milyen nevű, nemzetiségű vagy pozíciójú személytől szerezték.
A fórum informális beszélgetésekre való, ahova az illusztris vendégeket „magánszemélyként és nem hivatalos funkciójukban” hívják meg, így levetkezhetik súlyos hivataluk béklyóját, és
nyugalomban cseveghetnek a világ nagy kérdéseiről annak veszélye nélkül, hogy mondataikról bárki bármikor tudomást szerezne.
Két dolog azonban minden évben nyilvános: a résztvevők listája és egy szűkszavú témalista.
Ezek kombinációjából pedig már érdekes elméletek szőhetők – s be is kell érnünk ezzel, ugyanis magyarokat (akik, mint azt már a Vlagyimir Putyin és Angela Merkel borgyűjteményét egy helyen őrző cricovai bortrezorban is megállapítottuk, nem képezik a háttérhatalom részét) ezúttal nem hívtak az eseményre. Sőt, Ausztrián kívül egyetlen szomszédos országot sem vontak be idén a diskurzusba (a románokat sem), s az egész V4-ből összesen egyvalaki fért be a világ urai közé: Radoslaw Sikorski, a Tusk-párt, a Polgári Platform EP-képviselője.